Párkapcsolati kérdések a családállítás szemszögéből

A párkapcsolati kérdések szinte minden élethelyzetben jelen vannak életünkben és végig kísérik egész felnőtt létünket. Talán ez az egyik legtöbbet vizsgált területe az Önismereti és egyéb személyiségfejlesztési programnak. Ugyanis a párkapcsolatok legtöbbször mint tükör, mutatják meg mit és hol fejlődhetünk.

A jó párkapcsolat alapja a családállítás szemszögéből

Mindenki vágyik a boldog párkapcsolatra, abban is leginkább az „eksztázis” érzésre, arra a lelki egységre, amit úgy élhetünk át, mint az anyaméhben egykoron. A valóság azonban az, hogy senki nem tud nekünk olyan boldogságot, ugyanakkor annyi szenvedést okozni, mint az általunk szeretett férfi vagy nő.

A jó párkapcsolat alapja a családállítás szemszögéből, röviden nem más, mint meglátni a másikban a férfit vagy a nőt. A családállítás atyja, Bert Hellinger megfogalmazásában: „Szeretlek, és szeretem azt, ami téged és engem vezérel.”

Saját lelki fejlődésünk legintenzívebb és leggyorsabb élettapasztalata a párkapcsolat és amikor szülővé válunk.

Korábbi cikkemben a belső gyermek szerepét vizsgáltuk, ha még nem olvastad, itt találod meg.

Párkapcsolati kérdések:

Amikor alá vagy fölé rendeltség van, vagy egymás támasztása

Ügyfeleim, mikor a családállítás megközelítésében beszélek nekik a párkapcsolatról, sokszor felkapják a fejüket mikor kiderül számukra, hogy a párkapcsolat alapvetően egyenrangú kapcsolat. Hirtelen eszükbe jutnak a szüleik, nagyszüleik mintája és nem nagyon értik miről beszélek. Nem is muszáj a felmenőink között kutakodni, csak nézzünk körül a barátainknál, ismerőseinknél. Gondolom te is láttál már olyan párkapcsolatot, ahol ez nem ebben a dinamikában működik, vagyis amikor alá vagy fölé rendeltség van, vagy egymás „támasztása” látszik.

• Az alá-fölérendelt kapcsolatokban az egyik fél az áldozat a másik fél a tettes szerepét veszi magára, ha családállítás szemszögéből nézzük. (ez persze nem azt jelenti, amikor egy-egy helyzetben az egyik fél vagy a másik fél ötletei, elképzelései valósulnak meg)
•  A szimbiózisban zajló kapcsolatok sokszor az anya-gyermek szinten maradnak és akadályozzák a lelki fejlődést. Ezekre sokszor jellemző az is, amikor az egyik fél folyamatosan, mint egy gyerekről úgy gondoskodik partneréről.

A jól működő párkapcsolatban (és a rosszul működőben is) társunk tükröt tart nekünk, és a másikon keresztül szerzett tapasztalatok abban segítenek, hogy megtaláljuk Önmagunkban az igazi egységet.

Megoldhatatlannak tűnő akadályok

Kényelmes lenne, ha a párkapcsolat magától működne és nem kellene tenni érte semmit. Előfordul, hogy időnként megoldhatatlannak tűnő akadályokba ütközünk a párkapcsolati Önismeretben, de ha a tisztelet és a szeretet az alapja a kapcsolatnak, akkor minden megoldható.

Ez persze a viták hevében, a napi rutin unalmában máshogy látszik.

• Amikor belekényelmesedtünk a mindennapokba és már megszoktuk, hogy a másik mellettünk van, a rutin eluralja a hétköznapjainkat. Gyakran észre sem vesszük, hogy miben élünk, mindaddig, amíg az egyik fél – vagy esetleg mindkettő – számára elfogadhatatlanná válik ez a helyzet. Ilyenkor már lépni kell. Magától nem fog megoldódni ez az állapot, bármennyire is szeretnénk.

• Sokszor a nem hajtottad le a WC deszkát-on át, egészen a miattad van rossz kedvemig terjednek a problémák. Mégis piszkos cipő vagy egy bevásárlás miatt nem szokás elválni, pedig van akiben ilyen gondolatok fordulnak meg. Mindig csak a másikban keresni a hibát, és nem meglátni azt, hogy mi mozgat bennünket valójában, ahogyan viselkedünk a kapcsolatban helytelen dolog.

Mély háttér húzódhat

Aki mindig másokat okol a gondjaiért, és nem ismeri fel milyen gyermekkorára emlékeztető történet van a reakciója mögött, az túlságosan könnyen akar haladni az útján. Ezek mögött lévő eredendő „programok” mögött sokszor  mély háttér húzódhat.

A családállítás módszere nagy segítséget nyújthat nekünk először, hogy meglássuk magát a háttérproblémát, majd azt, hogy milyen program húzódik a transzgenerációban, amit egyik vagy mindkét fél a párkapcsolatában hordoz.

Az adok és kapok egyensúlya

Férfi és Nő kapcsolatában az adok és kapok egyensúlyának állandónak és kölcsönösnek kellene lennie. Amikor a mérleg elbillen az egyik irányába, legyen szó akármelyik életterületről, akkor következnek be a nehézségek. Nehezen elfogadható sokaknak, de bizony mindkét félnek rendszeresen bele kell tennie a kapcsolatba valamit. A mindennapi apró figyelmességek a másik felé a szeretet kincsei, amik folyamatosan gyűlnek a pár közös kis ládikójában. Ezért vannak akiknek idős korukban is tele van a ládikájuk, mert az egymás iránt érzett szeretetet és tiszteletet még a nehéz helyzetekben is kimutatták.

Ha saját személyiségünkben ennek nincs óriás hiánya és megfelelően tudjuk ezt áramoltatni, vagyis tudunk tenni ebbe a ládikába, akkor a válsághelyzetek átvészelése sikerül.

Mikor már annyit sértegettük a másikat

Amikor azonban a veszekedések heves reakciói, egymás sértegetése, győztes-vesztes játszmák tarkítják a mindennapokat, apad ez a kincsesláda. Főleg, ha ehhez még az is hozzájárul, hogy a a kibékülés időszakaiban sem a szeretet pótlása a cél, hanem csak a napi rutin, a mókuskerék folytatódik.

Egy idő után mikor már annyit sértegettük a másikat, annyi lelki sérülés gyűlik össze hogy a legjobb párkapcsolat terapeuta sem tudja helyrehozni a kapcsolatot. A szeretet ládikája már kilyukad és gyűjteni sem lehet benne szeretet tallérokat, hiába is próbálkozik a pár tovább. Szigorúan hangzik, de aki nem látja be, hogy egy párkapcsolatban egyre többet kell adni és kapni akkor valami megáll, majd szépen lassan kihuny a kapcsolatban.

Az idő a kapcsolatban

Minden kapcsolatnak van egy meghatározott időbeli ritmusa. Ez azt jelenti, hogy nem áll rendelkezésre korlátlan idő ahhoz, hogy megvalósítsuk álmunkat. Láthatatlanul, de érzékelhetően van egyfajta időkerete minden párkapcsolatnak. Ennek szakaszai az ismerkedés, összeköltözés, házasság, gyermekvállalás (aki tízen évek után sem „hajlandó” feleségül venni a barátnőjét, vagy halogatja a gyermekvállalást, az végső soron a másikra mond nemet).

A kapcsolat „komolyítása”, annak lépései önmagunk részleges feladásával is járnak, és ezzel jutunk el oda, hogy egy kapcsolat akkor lehet eredményes ha hajlandó vagyok Önmagam egy részért feladni a másikért. Ez végső soron egy áldozat, ami néha fájdalommal is jár, de megéri.

Milyen szellemben tekintünk a párkapcsolatra?

Aki keresi a párkapcsolatot, valahogy sokszor arra gondol, majd milyen jó lesz az életem, ha lesz mellettem valaki, akkor kiteljesedek és boldog leszek végre. Valójában pedig minden párkapcsolatnak az a célja, hogy a származási családunkból hozott, még be nem gyógyult lelki sebeinkre rámutasson és segítségével meggyógyíthassuk sérüléseinket. Ha ebben a szellemben tekintünk a párkapcsolatra, mint egy segítő eszközre, akkor meglátjuk társunkban a csodálatos férfit vagy nőt, aki nem fog rákényszerülni az állandó tükörmutogatásra.

A sikeres párkapcsolat titka az a hajlandóság.

Kell, hogy áldozatot hozzunk közös céljaink érdekében, melyben bizalommal adjuk át magunkat a másiknak. Mai rohanó világban nem divatos ugyan, de ehhez türelemre van szükség önmagunkkal és a másikkal, valamint a másik tekintetbevételére.

Te mennyire szereted Önmagad?

Ügyfeleimnek sokszor mondom, mikor mesélik, hogy párjuk Őket nem úgy szereti, ahogy az ők szeretnék, hogy nézzünk csak mögé.

Te mennyire szereted Önmagad?

Nő és férfi között a kölcsönös szeretet alapja és feltétele önmaguk szeretete. Ahogy bánunk belülről önmagunkkal, ugyanazt a tiszteletet és szeretet kapjuk meg a másiktól. Elvégre hogyan is tisztelhetnék és szerethetnék egy másik embert, ha önmagamat sem tudom?

Az Önmagunkkal végzett terápiás munka mindig szolgálja párkapcsolatunk érdekeit is.

Kellemes átgondolást kívánok!

Ha a cikk olvasása közben támadtak párkapcsolati kérdések a fejedben, ne habozz megosztani velem!

Írta és szerkesztette: Takács Viktória