Támogasd MAGAD

Támogasd Magad!

Mondták már neked, hogy támogasd magad? Gondolom igen, bár leginkább az hangzik el, hogy ki támogat téged. Vannak olyan álmok, vágyak az életben, amivel a környezetünk nem teljesen ért velünk egyet. Amikor féltenek minket, amikor aggódnak értünk felkiáltással nem támogatják vágyainkat.

Támogasd magad azzal, hogy saját utadat választod

Lehet, hogy mindenki ellenzi, lehet hogy mindenki azt mondja bele fogsz bukni, de Te mégis azt érzed, hogy az a valami a TE utad. Támogasd magad azzal, hogy saját utadat választod. Nem kell törvényszerűen “benne-lennünk” valamiben, amiben nem érezzük jól magunkat, ami nem támogat minket, ami nem segíti fejlődésünket, ami nem arra visz amerre az utunk vezet, hanem más kis kacskaringós mezőkre…..melyek végén nem látszik saját boldog utunk igazi fénye…..

Mit csinál a kis állat?

Példával élve, amit láttam, amit csinál egy kis állat mikor megszületik. A kis borjú megszületik és rögtön feláll.  Nem szorul támogatásra. Egyszerűen ösztönösen végzi a dolgát: eszik, iszik és fejlődik. Nincs kérdés, nincs kétely, nincs kétségbeesés…tudja a dolgát és mindig arra megy amerre a “szíve” diktálja. Önálló és magabiztos rögtön. Nem gondolkodik rajta, hogy helyes e amit csinál. Tudja melyik utat válassza, természetes számára hogy az ösztönei, megérzései felé megy.

Mit csinál az ember?

Az ember megszületik és védtelen, nem tud felállni és elkezdeni az életét, folyamatosan szüksége van valakire, hogy segítse, támogassa, nevelje…
Egyszer csak felnevelik (így vagy úgy) és kirepül a családi kötelékből, amikor már elvileg mindenre képes lesz kérdés és kétely nélkül…

Igen ám, csak mikorra felnevelik tele lesz a tudata félelemmel, aggodalommal, kétellyel. Ezzel a racionális tudattal csinálja az életét, keretek között. A szíve súgja ugyan neki, hogy nem jó ez így, a teste jelzi neki, hogy valamit változtatni kéne, de nem teszi. Jó ez így felkiáltással, majd biztosan jobb lesz, majd biztosan megváltozik minden gondolatokkal folytat mindent ahogy addig is.

 

Ez valahol már így természetes, ezért vagyunk emberek. Egész generáció váltásnak kell ahhoz megtörténnie, hogy ne legyen az és a tudatunk már más gondolatokkal nőjön fel.

Mit csinál az ember? Felnőve csak teszi a dolgát és hiába “nem kell rászorulni” senkire,és semmire, sokan mégis úgy alakítják, hogy a fejünkben elválaszthatatlan kötelékekben evickélnek boldogtalanul….
Megéri? Ha nem támogat senki, támogasd magad és változtass az életeden!

Írta és szerkesztette: Takács Viktória
error: Content is protected !!
Iratkozz fel a hírlevelemre!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Fejleszd magad írásaimból, értesülj elsőként eseményeimről.

 

Adatvédelem

Köszönöm, hogy feliratkoztál a hírlevelemre!