Nem találod az “IGAZit”?

Nem találod az “IGAZit”?

A cím helyett az is írhattam volna, hogy mielőtt kijelented valakiről, hogy tuti nem az akit kerestél, először ismerd meg. Manapság tényleg mindenki csak rohan és keres, de kit-és mit…

A léleknek idő kell

A fogyasztói társadalom okozta “gyors kielégülés” keresése az “ÚJ” párkapcsolatok nagy részében is megmutatkozik. Márpedig a léleknek több idő kell, a lélek nem tudja olyan gyorsan befogadni a másikat, mint ahogy azt ma siettetni próbáljuk. Ez a téma azért is aktuális, mert a mélyben az Önbecsülésünkről is szól. Olyan sérüléseket okozhat bennünk és a másik nemhez való viszonyunkban az “instant megoldások” keresése , ami sok életterületre is kihatással lehet.

Felületes ítéletek

Veled is előfordult már, hogy a mai rohanó világban felületesen ítéltél meg valakit, kerested “jobbra és balra húzogatással” a jobbnál jobbnak tűnő új ismeretségeket?

Dr. Almási Kitti, Hűtlenség című könyvében, ezt ítélkezés nélkül részletezi:

“A párok egy része ma nagyon gyorsan ráun egymásra, bár ez is idézőjelesen értendő, hiszen hogyan lehet ráunni valakire, akit gyakorlatilag még nem is ismerünk? Egy ember éppen akkor kezd érdekessé válni, amikor a felszíni rétegeken átjutva megnézhetjük, mi rejtőzik a mélyben – és ehhez idő kell. Jó néhány hónap, sőt akár év szükséges ahhoz, hogy két ember között kialakuljon az igazi, mély bizalom, és merjük előtte feltárni a lelkünknek azokat a rétegeit, amelyeket másnak nem mutatunk meg.”

Önismeret helyett ráunni valakire

“Rövid idő alatt ráunni a másikra tehát annyit jelent, hogy nem is várom meg, amíg az illető feltárja lényének rejtett vonásait, hanem megállok a felszíni rétegnél, és ez alapján hozok döntést róla, a kapcsolatunkról. Aki ilyenkor lecseréli a partnerét, tulajdonképpen semmi mást nem tesz, mint behív egy újabb személyt ugyanahhoz a játszmához, majd őt is ‘megunva’ megy tovább a következőhöz és a következőhöz. Így azonban nemcsak a másikat, de önmagát sem ismerheti meg igazi mélységében soha, hiszen bizonyos jellemzőink csak adott helyzetekben tárulhatnak fel.”

Kerüljük Önmagunkat,vagyis ne kelljen szembesülni

“És éppen ebben rejlik a jelenség egyik lehetséges magyarázata is: azért menekülünk el, hogy egyes vonásainkkal, hiányosságainkkal, számunkra félelmet keltő vagy ellenszenves tulajdonságainkkal ne kelljen szembesülnünk. Ezt pedig például úgy kerülhetjük el, hogy mindig újabb és újabb embereknek mutatjuk meg legvonzóbb felszíni rétegeinket, és az ő ámuló szemeik tükrében magunkra csodálkozva megnyugodhatunk, hogy velünk minden rendben van – ha valakivel nincs rendben valami, akkor a partner az, aki nem illik hozzánk.”

Milyen szempontok alapján dönthetsz?

  • Próbáltál már tényleg megismerni valakit?
  • Próbáltad már hagyni, hogy a másik elmondja a vágyait?
  • Próbáltad már odafigyeléssel meghallgatni, ha a másiknak van valami gondja?
  • Próbáltad már azt adni ajándékba a másiknak amire igazán Ő vágyik?
  • Érezted már azt valakivel kapcsolatban, hogy mikor kitárulkozott előtted “NŐTT” a szemedben?
  • Érezted már azt, hogy minél többet tudsz meg valakiről annál közelebb kerül hozzád?
  • Érezted már azt, hogy az igazi “együttlét” akkor van, ha már a lelki közelkerülés után következik be?
  • Érezted már azt, hogy egy mély beszélgetés után valahogy még jobban szereted a másikat?

Ha mindezek többségére a válaszod igen, akkor tudod milyen az mikor már nem a saját Önbecsülésed hiányát szeretnéd a másikkal pótoltatni, hanem felnőttként egy “IGAZi” társra vágysz, ahol a kapcsolat alapja, egymás odafigyelő megismerése.♥♥♥

Írta és szerkesztette: Takács Viktória

Comments are closed.