Miért kerülsz mindig ugyanabba a helyzetbe?

Az, hogy valaki folyamatosan megteremti magának ugyanazt a helyzetet az életben, vagyis mindig ugyanott köt ki, mindig ugyanazok történnek vele, mindig megvan az oka. Ezek lehetnek pozitív élethelyzetek, de a legtöbb esetben az ismétlődő történetek a szenvedésről, a kihasználásról, a miért pont velem történik megint „balsorsról” szólnak.

Mik ezek az okok?

Az egyik ok, hogy valakinek az önmagával kapcsolatos képe nem túl pozitív, vagyis az önbecsülése, önértékelése „elhiteti” vele, hogy neki ennyi jár. Még ha tudja is az eszével, hogy szeretnie kéne önmagát és hogy sok mindent elért az életben, mégis a lelke mélyén nincs hite magában. Csak érzelem nélküli, üres szavaknak éli meg a „szeretem magam” kijelentéseket, amiket annyira hangoztat mindenki, hogy csak mondogassunk magunknak.

A másik oka, hogy minden emberben ott van a biztonságra való törekvés, ami azt eredményezi, hogy az ismertet és a megszokottat keressük újra és újra életünkben. Alapvetően életünk célja a túlélés, vagyis amit ismerünk, ami megszokott számunkra, amit már tapasztaltunk azt csináljuk újra és újra, mondván biztosabb és félelem mentesebb mint a változás, változtatás. Mindez már a gyerekkorunkból indul, ezért teremtjük újra ugyanazt az élethelyzetet, amit gyerekkorunkban átéltünk családunkban.

Hogyan hozzuk meg döntéseinket?

A döntéseinket közel 95%-ban tudat alatt, és mindössze 5%-ban hozzuk meg tudatosan. Mivel így működik az agyunk, igen nehéz még ha tudatosan tudjuk is min kéne változtatnunk, mégis gyakorlatban sikeresen végrehajtani azt amire vágyunk a lelkünk mélyén.

Mit csinálunk mikor ugyanazt választjuk?

Benne maradunk egy rossz kapcsolatban, vagy inkább félre nézünk, hogy jobban érezzük magunkat pár röpke „örömórára”. Dolgozunk, nap mint nap egy olyan állásban, ami nem hozzánk való, bejárunk egy olyan munkahelyre, ahol nem is érezzük jól magunkat. Nem takarítunk meg pénzt, inkább elköltjük, csak hogy azt érezzük legalább pillanatnyilag legyen már jó nekünk, közben rettegünk a holnaptól.

Ugyanazt választjuk, mikor megeszünk minden pillanatnyi élvezettel járó kaját, tele káros összetevőkkel, megiszunk minden bódító italt, csak hogy pár órára szebb legyen minden. Nem járunk sportolni, „majd elmegyek mikor lesz kedvem”, vagy „meg amúgy sem olyan vészes még ahogy kinézek” önnyugtató felkiáltásokkal.

Milyen eredménye lesz ennek?

Benézünk reggel a tükörbe és az alábbi vagy hasonló monológ zajlik le bennünk:

-Úristen, hogy nézek ki? Hát mint egy idióta! -Milyen táskák vannak a szemem alatt? Mekkora a belem megint, minek is zabáltam be az este, megint mit vegyek fel? – Legszívesebben visszafeküdnék. -Megint mehetek be arra a szar munkahelyre….

Ezekkel a gondolatokkal indul el a napunk, majd minden nappal öregebbnek érezzük magunkat. Márpedig ha belül szenvedünk, akkor előbb-utóbb az egészségünk sínyli ezt meg.

Ki, milyen megoldást keres?

Sokan kívül keresik a megoldást, aminek legegyszerűbb módja mások hibáztatása. Ez érthető is, mert így könnyebb túlélni, mint magunkkal szembe nézni, nap mint nap.

Van aki már eljutott oda, hogy belül, vagyis magában keresi a megoldást. Sokszor nehéz magunkat kirángatni a mocsárból, és belekezdeni a változásba, de nem lesz jobb, ha csak félünk tőle és nem tesszük meg az első lépést sem.

Ne féljünk és ne szégyelljünk akár segítséget kérni hozzá. Néha elég annyi is, mikor hangosan kimondjuk problémáinkat és kívülről „ránézve” meglátjuk az összefüggéseket. Egy-egy jó barát akire számíthatunk, akinek elmondhatjuk gondjainkat már felér egy kisebb „terápiával” is. Természetesen komolyabb esetben forduljunk szakemberhez.

Ne várjuk meg míg rá megy az egészségünk és már komolyabb orvosi segítségre szorulunk. Kitűnő segítő módszer lehet bárkinek a coaching, a tréningek, a pszichológia, a kineziológia, a családállítás, bármi amit valaki magáénak tud érezni, és el tud benne köteleződni.

Ne kerüljünk mindig ugyanabba a helyzetbe, tegyünk érte, hogy választásainkban a vágyott jövőnk és ne az ismert múltunk vezessen bennünket.

Kellemes átgondolást kívánok mindenkinek!

Írta és szerkesztette: Takács Viktória