A kiegyensúlyozott felnőtt élet alapja

A kiegyensúlyozott felnőtt élet alapja

Azt, hogy kiegyensúlyozott felnőttek legyünk, akik érzelmileg stabilak, már megalapozzák nekünk csecsemőkorunkban. Tulajdonképpen édesanyánk ránk adott korai reakciói eldönthetik, hogy mennyire leszünk érzelmileg stabilak, együttműködőek és mennyire tudjuk majd kreativitásunkat megvalósítani.

Mindegy milyen körülmények között legyen is a gyermek, a legnagyobb ajándék számára, ha biztonságos kötődésben nevelkedik, mert ez lesz a kiegyensúlyozott felnőtt élete alapja. Az élet eseményeire adott reakciói és emberi kapcsolatainak alakulása tulajdonképpen ezen alapul.

 

A korai kötődés

A korai kötődés azt jelenti, hogy elsődleges gondozóihoz hogyan kötődik a gyermek. Ezek általában a szülők. Ez a kötődés az első évben alakul ki, a tudomány mai állása szerint.

Az elsődleges kötődés tárgya a csecsemő számára az akihez fordulhat amikor stressz éri, akár beteg, akár fáradt, akár fél vagy ami a legfontosabb, amikor szüksége van valamire. Hiába vannak körülötte emberek aki ebben szeretnének segíteni, elsősorban attól fog megnyugodni a gyermek, ha az elsődleges gondozó veszi kézbe.

A kötődés kialakulásában a táplálásnak nincs nagy szerepe, inkább annak van szerepe, hogy az anya miként reagál a gyerek igényeire születésétől kezdve.

A felnövésünk maga egy fejlődési út, ami az önállósodásról szól. Az érett, kiegyensúlyozott, önérvényesítő önállósodáshoz biztonságérzetre van szüksége minden gyermeknek. Ahhoz hogy ez az önállósodás kinél miként alakul nagyban függ attól, hogy milyen kötődési stílusa alakul ki. Nézzük a kötődési stílusokat.

 

Kötődési stílusok

A biztonságos kötődési stílus

Erre a kötődésre az jellemző, hogy a gyermek heves érzelmeket mutat, ha édesanyja magára hagyja, és nagyon vágynak a szoros testi közelségre ha anyukájuk visszatér. Egészen addig míg meg nem nyugszanak. Ezek a gyerekek viszonylag rövid idő alatt megnyugtathatók és utána könnyedén újra elfoglalják magukat.

Mit tanulnak meg a biztonságosan kötődő gyerekek?

  • könnyebben fedezik fel a világot, mivel el tudják érni, hogy igényeik teljesülnek
  • önbizalmukban és önállóságukban magabiztosabbak, mivel tudják mindig számíthatnak szüleik segítségére
  • képesek lesznek másokat befolyásolni és sikeresen boldogulni a világban, mert szüleiknél is elérték és mert stabil alapot biztosítottak nekik a készségek elsajátításához
  • másokkal könnyen lépnek kölcsönös interakcióba, mert ezt szokták meg szüleiknél
  • képesek saját igényeiket kielégíteni, mert szüleik is kielégítették nekik
  • empátiával tudnak másokhoz fordulni, mert szüleiktől azt tanulták meg, hogy ha valaki bajban van a többiek segítségére sietnek
  • társas készségeik igen kiegyensúlyozottak lesznek, mivel szüleiktől megtanulták a kölcsönös tiszteletet
  • képesek érzelmeiket maguk szabályozni, mert szüleiktől is ezt tanulták meg
  • képesek sikeres emberi kapcsolatokat ápolni, mert ezt tanulták meg szüleiktől

A biztonságos kötődési stílusú gyerekekben összességében az alakul ki bennük önmagukról, hogy szeretnivalók, ügyesek, együttműködőek és rátermettek.

A bizonytalan-elkerülő kötődési stílus

A bizonytalan-elkerülő kötődési stílusú gyerekekre az jellemző leginkább, hogy nem fordulnak Anyjukhoz akkor sem amikor ez igényelnék. Egy példával élve amikor édesanyjuk elhagyja a helységet amiben vannak és utána visszatér, nem “kérnek” tőle megnyugtatást. Inkább elfoglalják magukat játékaikkal, még ha ezt kevesebb lelkesedéssel is teszik. Látszólag nyugodtak, igazi “jó gyerekek”, gondolják szüleik, mert annyira ügyesek, hogy elfoglalják mindig magukat. Valójában stresszesek és kiborítja őket az Anya hiánya.

Mégis miért reagálnak így?

Azért mert azt “tanulják meg”, hogy az Anya részlegesen válaszol az igényeikre, vagy gyakran kapnak elutasítást mikor közeledni próbálnak. Ugyanezt alakítja ki az is mikor túlzott önállóságot követel tőlük anyjuk.

Mit tesz tehát a gyermek?

Csak reagál a szerzett tapasztalataira. Tudja, hogy az Anya úgysem fog pozitívan reagálni kötődési kísérleteire, ezért már nem is próbálkozik egy idő után.

Sok kutatásban utalnak arra, hogy ezeknek a gyerekeknek a szüleik sokszor durvák és elutasítóak, nem jellemző rájuk a gyengédség.

A bizonytalan-ambivalens kötődési stílus

Ezekre a gyerekekre a végletesség jellemző. Ha anyukájuk nincs éppen velük majd visszatér erre két módon reagálnak. Egyrészt haragosak és hisztiznek, lehet még meg is rugdalják Őt. Szinte vigasztalhatatlanok hiába is próbálkozik a szülő megnyugtatással. Másik reakciójuk (sokszor a hisztivel együtt), hogy rácsimpaszkodnak anyjukra és el sem akarják engedni, félve attól hogy újra “elveszítik”.

Az eddigi tapasztalataik alapján viselkednek így, hiszen az anya ingadozóan reagált igényeikre. Az a stratégiájuk, hogy túlzott figyelemfelkeltéssel próbálkoznak, hátha így elnyerik a figyelmet. A kiszámíthatatlan szülői reakció arra “tanítja meg” a gyereket, hogy minél gyakrabban szólítsa meg az anyát, mert sosem lehet tudni, hogy mikor fog pozitívan reagálni.

A fejlődéshez szükséges önállóság helyett a függőség érzése rögzül a gyermekben. Felnőtt korukra sokszor ezek a kötődésű gyermekek választanak függő kapcsolatot maguknak. Vagy jelenetek tarkítják a hétköznapokat, vagy állandó interakció, szinte teljesen önállótlan élet. A napok minden “perce” a társtól van függővé téve és a nap minden szakában fontos tudni mit is csinál a másik.

Mit tanulnak meg a bizonytalan-ambivalens kötődésű gyerekek?

  • nem tudják elérni, hogy igényeik teljesülnek, ezért később sem hiszik el magukról, hogy képesek rá
  • >védekező stratégiákat alakítanak ki, ami akadályozza őket a világ felfedezésében
  • önbizalmuk és önállóságuk gyenge lábakon áll, mivel egyedül kell “útra kelniük”, gondoskodó felnőtt nélkül, miközben állandóan az a félelmük, hogy kiszámíthatatlanul kaphatnak védelmet és gondoskodást
  • úgy hiszik, hogy sikertelenek, hiszen már gyermek korukban tett kísérleteik szüleik gondoskodásáért, odafigyelésért is sikertelenül alakultak
  • érzelmeiket nem vagy nagyon nehezen tudják szabályozni, mivel szüleik ebben nem segítettek következetes módon nekik
  • önérvényesítésük gyenge, hiszen nem számítanak arra, hogy igényeiket érvényre tudják juttatni, mert ez már szüleiknél sem sikerült nekik

Ezek a kötődésű felnőttek hajlamosak arra a végletre is, hogy teljesen szélsőségesen gondoskodjanak felnőtt korukban párjukról, saját magukat teljesen feladva a kapcsolatban.

 

A dezorganizált kötődési stílus

A dezorganizált kötődési stílusú gyermekek sajnos gyakorlatilag rettegnek szüleiktől. Ez nem ok nélküli, mivel szüleiknek gyakran vannak függőségi problémájuk (alkohol, drog), gyakran küzdenek depresszióval. Előfordul a bűnözői életmód és gyermek bántalmazása érzelmileg, testileg és/vagy szexuálisan is.

Azok a gyerekek akinek a szüleik erőszakosak, vagy elhanyagolóak, nem tudnak könnyedén, felfedezően élni a világban. Leginkább a túlélésre “hajtanak”.

Ennek következményeképpen mit tanulnak meg ezek a gyerekek?

  • Stratégiákat alakítanak ki, hogy csökkentsék rettegésüket mert szüleik félelmetesek számukra: figyelemelterelés, agresszió, visszahúzódás, disszociáció (elkülönülés, szétválás – emlékek “eltüntetése”)
  • kerülik a meghitt, közeli kapcsolatokat, mert korábban ebben csak a veszélyt tapasztalták
  • bizalmatlanságban, állandó éberségben vannak, hiszen szüleiktől bántást, kiszámíthatatlanságot kaptak
  • passzívan fogadják el másoktól amit kapnak, mert a korábban tapasztaltak alapján úgy érzik úgy sincs befolyásuk semmire
  • erőszakosan érik el amit akarnak, mert azt tanulták meg, hogy nem számíthatnak szüleikre, tehát maguknak kell megszerezni amit akarnak

Ahhoz hogy valaki dezorganizált kötődésű legyen nem feltétlenül szükséges  a bántalmazó szülői magatartás. Ha valaki nem veszi észre gyermeke fokozódó rettegésének jeleit az is éppen elég ehhez. Például egy fogócska közben ijesztően szalad a szülő a gyermek felé és az már nem nevet hanem fél, de a szülő ennek ellenére tovább ijesztgeti. Az ilyen rendszeresen előforduló helyzetek is kialakíthatnak “rendetlen” kötődési stílust.

Senki nem tud tökéletes szülő lenni

A biztonságos kötődés kulcsa a szülő minél érzékenyebb ráhangolódása gyermekére. Senki nem tud tökéletes szülő lenni és ez nem is várható el, hiszen azért ennek lehet egy olyan hatása is, hogy a gyerek nem tud megküzdeni semmivel az életében. A közepes mértékű ráhangolódás a fejlődés szempontjából “pont jó” a gyermeknek. Azt se feledjük, hogy ahhoz hogy az Anya meg tudja valósítani a biztonságos kötődést gyermekének, egy támogató “hátországra” van szüksége.

Ha valaki nem a biztonságosan kötődő típusba tartozik, akkor is sokat tehet felnőtt életében azért, hogy kiegyensúlyozott és önérvényesítő életet tudjon élni, tele önbizalommal. Igaz, hogy nehezebb és sok munka, de megéri, és ha egyedül nem megy, kérjünk hozzá segítséget.

Írta és szerkesztette: Takács Viktória
error: Content is protected !!
Iratkozz fel a hírlevelemre!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Fejleszd magad írásaimból, értesülj elsőként eseményeimről.

 

Adatvédelem

Köszönöm, hogy feliratkoztál a hírlevelemre!