Énhatárok önértékelő teszt

Az énhatárok arról szólnak, hogy hogyan tudod érvényesíteni Önmagad úgy, hogy kimondod amit gondolsz, amit érzel és közben nem a másik kárára teszed mindezt. Az énhatárok önértékelő teszt segítségével meg tudod nézni magadnak, hogy milyen határtípus jellemző rád.

Határtartási képességünk

Határtartási képességünk nagyban függ attól hogyan nevelkedtünk. Nem meglepő, hogy sok mindent a gyerekkora vezetünk vissza. Itt is behozom ezt a témát, mert hogy ha a szüleink rendszeresen például átlépték a határainkat gyerekkorunkban, akkor egyrészről hagyni fogjuk másoknak, hogy ezt tegyék velünk, illetve mi magunk is hajlamosak leszünk arra, hogy átlépjük mások határait. Attól függ, hogy éppen túlkompenzáló, önalávető, vagy elkerülő módban védekezünk az adott szituációban.

A határok szabaddá tesznek

Furán hangzik az, hogy a határok tulajdonképpen szabaddá tesznek minket. Már csak azért is furcsa, mert a határ szó olyan, mint hogyha valami kötöttséget jelentene. Ez az érdekesség ebben, hogy például amikor a kisgyerek felnő, akkor is a biztonságot az adja neki, ha határok vannak. Attól érzi magát jól. Ez kicsit olyan visszásnak tűnik, de mégis ez a helyzet.

Tehát tulajdonképpen a határok kijelölése nagymértékben összefügg az asszertivitással. Az asszertivitásról egy korábbi tesztben és ahhoz kapcsolódóan olvashatsz. Tehát a saját asszertivitásunk és kommunikációs képességünk nagyban meghatározza hogyan húzzuk meg a határokat másokkal és magunkkal kapcsolatban.

A határhúzás bűntudata

Bizony ez a határhúzás és kijelölés idővel flottul megy, azonban az elején sokszor bűntudattal jár. Akkor is, amikor azt gondoljuk, hogy ezzel bántjuk a másikat miközben magunkat védjük. Ez leginkább akkor fordul elő, amikor valaki úgy nevelkedett, hogy rengeteg bűntudatot ébresztettek vele azzal kapcsolatban a szülei, hogyha valamit nem úgy csinált ahogy ők gondolták. Nem akkor és nem asszerint, hanem neki is voltak igényei. Ez az a helyzet, amihez annyira hozzá lehet szokni, hogy utána az életben az illető nagyon sok helyzetben inkább nem szól semmit és alárendelődik. Vagyis a határain átenged másokat és míg ez történik ő magában nagyon szenved ettől, de az az érzése támad, hogyha megmondaná hogy mit szeretne, azzal bántaná a másikat.

Az énhatárok nagyon sokszor azoknál is jelentkeznek, akiknél az alábbi problémák vannak.

• Neheztelést éreznek magukkal, másokkal szemben
• Boldogtalanok
• Túlterheltek
• Társfüggők

Tulajdonképpen ezek mind-mind a határok kijelöléséről szólnak. Ezért is fontos, hogy szembenézzünk magunkkal és ebben a teszt tud segíteni, hogy megállapítsd, hogy Te melyik kategóriába tartozol.

Mi lehet az oka annak, hogy az emberek nem tartják tiszteletben a határaidat?

• Saját magadat nem veszed igazán komolyan.

• Azt gondolod, hogy az emberek nem számonkérhetők.

• Mentegetőzöl és bocsánatot kérsz, ahogy kijelölöd a határaidat.

• Túlságosan rugalmasan kezeled a határokat, sokat engedsz meg.

• Nem tisztán és világosan fogalmazol.

• Nem beszéltél még a határaidról (csak a fejedben léteznek).

• Azt hiszed, hogy elegendő egyetlen alkalommal kijelölni a határaidat.

• Azt feltételezed, hogy majd a viselkedésed alapján az emberek kitalálják, hogy mit akarsz és mire van szükséged.

Miért fontos kijelölni a határokat?

A határok kijelölése azért is fontos, mert ezeknek köszönhetően biztonságban és kényelmesen érezheted magad az emberi kapcsolataidban. Az egészséges határok kijelölése segít abban, hogy öngondoskodj, hogy kevésbé legyél kimerült, hogy ne neheztelj másokra.

Emellett a következő jelei vannak annak, hogy határokat kell szabnod. Ilyen jel, ha elkezded kerülni a telefonbeszélgetéseket, a személyes kapcsolatokat, azokat az embereket akik kérhetnek tőled bármit. Az is jele, ha megjegyzéseket teszel azzal kapcsolatban, hogy segítesz másoknak – “Te mindig, rendes, segítőkész vagy, de nem kapsz cserébe semmit.” Ha kiégettnek érzed magad, nincs időd magadra, vagy gyakran álmodozol arról, hogy elköltözöl egy lakatlan szigetre.

A határok három szintje

Szivacsos határok

A szivacsos határok lényege, hogy gyengék, rosszul vannak kifejezve és ezek miatt vagyunk kimerültek, túlfeszítettek, akár depressziósak, szorongástól szenvedők és egészségtelen lesz a kapcsolataink dinamikája.

A szivacsos határok jelei:

• Túlzottan kitárulkozol, mindent meg akarsz osztani valakivel.
• Társfüggőségben szenvedsz.
• Összeolvadsz valakivel (amikor nincs érzelmi távolság közted és egy másik személy között).
• Képtelen vagy nemet mondani.
• Mindig az emberek kedvében akarsz járni.
• Függsz a másoktól érkező visszajelzésektől.
• Szinte megbénít az elutasítástól való félelem.
• Elfogadod, ha rosszul bánnak veled.

Példák a szivacsos határokra:

Ez a határtartási típus tulajdonképpen megfelel az alárendelődésnek, ha asszertivitásban gondolkodunk. Önalávetésnek is mondhatjuk, amikor egy csomó olyan dolgot megcsinálunk – igent mondunk rá –  amiket nem is akarunk megtenni.

Olyan is lehet, hogy kölcsön adunk valakinek pénzt még akkor is, ha erőnkön túl történik ez, és nincs rá fedezet. Rengeteg szívességet teszünk másoknak. Úgy érezzük, hogy lekötelezettek vagyunk és hogy nekünk segíteni kell.

Merev határok

Másik végletnek is hívhatnánk a merev határokat amikor is falakat húzunk, vagy másokat kizárunk, magunkat pedig biztonságba helyezzük. Tulajdonképpen ez önmagunk elszigetelését is jelenti a biztonság érdekében. Míg a szivacsos határok túlzott közelséget adnak, addig ez a merev határtípus távol tart minket másoktól.

Félelem szokott mögötte húzódni, sebezhetőség. Ezekkel a merev szabályokkal élő emberek szinte sosem engednek kivételt a szigorúság alól. Még akkor sem, ha ez az egészségükre megy rá.

A merev határok jellemzői:

• Soha nem osztozkodsz
• Falakat húzol magad köré
• Kerülöd, hogy sebezhetőnek mutatkozz
• Lerázol másokat
• Magas elvárásokat támasztasz másokkal szemben
• Szigorú szabályokat erőltetsz

Példák a merev határokra:

Itt megint utalnék az asszertivitásra. Az asszertivitást tekintve ez pont az ellenkezője. Ez az agresszív mód, amikor valaki agresszíven védekezik. Ha a megküzdési módokat nézzük, akkor ez a túlkompenzáló mód. Ez leginkább a düh érzelmével jár együtt.

Például, ha nyersen mondasz valakinek nemet, hogy a jövőben ne is kérjen tőled semmit ez az illető. Vagy mondjuk bevezetsz az életedbe egy olyan szabályt, amin egyébként egy-két fontos helyzetben lehetne módosítani rugalmasan, de Te konzekvensen nemet mondasz. Rengeteget kritizálsz másokat és azt veszed észre rajtuk mindig, hogy mi az amit nem jól csinálnak. Ez is ebbe a kategóriába tartozik, mert a merev határok esetén a szabályrendszered nagyon magas elvárás szerint van magaddal és a többiekkel szemben is.

Egészséges határok

Az egészséges határok kijelölése úgy tud megvalósulni, hogy valakit a múltja nem kíséri már a jelenlegi interakcióiban. Ennek feltétele egy nagyon magas önismeret és a gyerekkor megdolgozása. Hogy minden helyzetben tudatában legyen az illető az érzelmi, mentális és fizikai képességével és ezt a fajta tudatosságot még asszertív kommunikációval is ötvözze.

Tulajdonképpen ezt mindannyian tanuljuk. Nincs olyan ember, aki ne hibázna és ha mindannyian tudnánk ezt így kapásból, kis ujjunkból, akkor nagyon könnyed lenne a kapcsolatrendszerek többsége és szinte alig lenne konfliktus.

Pontosan ezért érdemes tanulni magunkról, fejleszteni magunkat, hogy az egészséges határokat jó nagy százalékban meg tudjuk valósítani az életünkben. Itt sem a tökéletességre érdemes törekedni, hanem arra, hogy többet legyünk ebben, mint a többiben.

Az egészséges határok jellemzői:

• Tisztában vagy az értékrendeddel.
• Adsz a saját véleményedre.
• Megfelelő mértékben osztozkodsz másokkal.
• Egészséges mértékben vagy sebezhető azokkal, akik elnyerték a bizalmad.
• Nem okoz gondot, ha nemet kell mondanod.
• Nem okoz gondot, ha valaki nemet mond neked, mert nem veszed a személyed elleni támadásnak.

Példák az egészséges határokra:

Úgy tudsz nemet mondani, hogy közben nem kérsz bocsánatot, vagy mentegetőzöl, ha egy pillanatban úgy gondolod, hogy ez a legegészségesebb döntés. Akkor támogatsz másokat másokat pénzügyileg, vagy bármilyen módon, ha az nem a saját erődet megterhelő módon történik, vagy ahogy szoktuk mondani családállítóként – a fölösből támogatunk.

Egy helyzetben, amikor egy olyan dolog történik, hogy úgy érzed a másik nem megfelelően reagált, nem a visszatámadásra törekszel, hanem arra hogy elmondd benned ez hogyan jelenik most meg, mit élsz át emiatt és mi az, amire szükséged lenne. Mindezt úgy tudod elmondani, hogy közben adsz a saját véleményedre is és figyelembe veszed a másikat is, hogy éppen sebezhető állapotában van.

A határok kijelölésének lépései

A felsorolások után is megállapítható, hogy nem könnyű határokat szabni. Sokszor megbéníthat minket a félelem azzal kapcsolatban, hogy hogyan fog reagálni a másik, vagy a bűntudat, hogy amit kérni szeretnénk az nem-e túl sok. Az is lehetséges, hogy párbeszédek tömkelegét játszuk le a fejünkben és a legrosszabb forgatókönyvre készítjük fel magunkat. Egy biztos. A rövid ideig tartó kellemetlenséget megéri vállalni hosszú távon, mert egészséges kapcsolatokhoz vezet.

Az első és legfontosabb lépés, hogy kommunikáljuk azt, amit szeretnénk. A második lépés maga a cselekvés. Mind a két lépés nagyon fontos és elengedhetetlen. Nézzünk példákat.

Kommunikáció

Tehát első lépésként tisztán, érthetően és röviden kommunikáljuk az igényünket. Ha valamit világosan kijelentünk és nem kezdünk el beletenni sok töltelék szót, akkor világos és érthető lesz, és nem tudják félreérteni.

Például:

• “Ha nem értünk egyet valamiben, szeretném ha halkan beszélnél és tarts egy kis szünetet, ha úgy érzed, kezdesz kijönni a sodrodból a vita hevében. Én is szólni fogok ha már zavar a hangerőd.”
• “Nagyon fontos nekem, hogy te is tartsd magad ahhoz, amit közösen elterveztünk. Ha úgy érzed, muszáj változtatnod rajta, kérlek pár órával előtte küldj üzenetet.”

Cselekvés

Azzal, hogy elmondtunk valakinek valamit, tehát lekommunikáltuk, még nem ér véget a folyamat. Magával a viselkedésünkkel is fontos fenntartani azt, amit mondtunk. Elvárni mástól, hogy olvasson a gondolatainkban az az egészségtelen kapcsolat receptje.

Például:

• “Nagyon fontos nekem, hogy te is tartsd magad ahhoz, amit közösen elterveztünk. Ha úgy érzed, muszáj változtatnod rajta, kérlek pár órával előtte küldj üzenetet.” – Ha a barátod itt megsérti azt mégis, amiben ti megállapodtatok, ebben az esetben közlöd a barátoddal, hogy nem tudod elfogadni a megváltozott tervet, mert nem szólt időben. Azt mondhatod neki – “Szívesen lógnék veled, de már nem variálom át a programomat. Beszéljünk meg valami közös programot a jövő hétre.”
• Vagy egy másik példát ha nézünk, akkor ha valakivel kapcsolatban van valami ígéret, hogy ekkorra, vagy ekkorra fog odaérni és Te előre jelzed neki, hogy fontos hogy pontos legyen, mert Neked dolgod van fél órával később, akkor ha ő mégis később ér oda, mondhatod neki: “Ne haragudj, de nem tudok időt fordítani rád. Nem jelezted, hogy késni fogsz és nekem időre kell mennem.”

Ezeket azért is fontos cselekvéssel alátámasztanunk, mert ezzel leszünk úgymond hitelesek. Ugyanis, ha például valakinek nagyon-nagyon sokszor megengedjük, hogy ugyanazt a határt átlépje és mi mindig csak kommunikáljuk neki, hogy ez így nincsen rendben, akkor ő konzekvensen sokszor meg fogja ezt csinálni velünk és gyakorlatilag ez olyan, mintha rángatnának minket dróton. Semmit nem ér az, amit előtte kommunikáltunk, mert a cselekvésünkkel nem támasztjuk ezt alá. A másik félnek nem lesz rá nézve következménye, tehát lehet meg sem jegyzi. Egyetlen egy dolgot fog beletenni a fejébe, hogy veled kapcsolatban lehet rugalmasnak és lazának lenni. “Megengedhetem magamnak azt, hogy kések.” például, vagy “Nem mondok le egy találkozót, mert Te úgysem fogsz különösebben haragudni.”.

Na ezért sem éri meg hagyni, hogy a cselekvés kimaradjon ebből az egészből. Mindenképpen fontos a cselekvéssel megerősíteni a szándékunkat.

A határszabásra adott gyakori reakciók

1. Ellenszegülnek.
2. Tesztelik a már kijelölt határokat.
3. Figyelmen kívül hagyják a határokat.
4. Az okait keresik és megkérdőjelezik a határokat.
5. Védekező pozíciót vesznek fel.
6. Eltűnnek az életedből.
7. Némasággal, csönddel büntetnek.
8. Elfogadják.

1. Ellenszegülés

Az emberekre nagyon jellemző, hogy a változásokkal kapcsolatban ellenállnak. Főleg kezdetben, ha látják rajtad, hogy változni próbálsz és már máshogy reagálsz, mint korábban. Meg fognak rajta lepődni és ellen fognak szegülni.

Az ellenszegülés voltaképpen a félelemnek a jele, hogy a dolgok majd megváltoznak és sajnos már nem tudunk a komfortzónában maradni. Csakhogy valójában a dolgok változása nem feltétlenül jelent rosszat, mégis vannak, akiknek nagyon nehéz alkalmazkodni az új feltételekhez.

Példamondatok az ellenszegülésre:

• “Hát nem tudom, megbirkózom-e vele.”
• “Ez nem fer velem szemben!”
• “Nekem is vannak saját igényeim és mégsem kényszerítelek arra, hogy megváltozz.”

Mit tegyünk, ha valaki ellenszegül?

Érdemes így reagálni:

• “Köszönöm, hogy elmondtad, mégis fenntartom a kérésem.”
• “Megértem, hogy nem tetszik ez a határ amit szabtam, de biztonságban akarom érezni magam a kapcsolatunkban. A határok ebben segítenek.”

2. Tesztelik a már kijelölt határokat

Leginkább a gyerekekre jellemző, de a felnőtteknél is bőven akadnak olyan személyek, akik tesztelik a határainkat. Meghallják ugyan, ám tudni szeretnék, hogy mennyire hajlasz másik irányba. 

Például valaki felkéri a barátját arra, hogy segítsen neki a költözésben. Mond egy konkrét időpontot, amire mondja a barát, hogy sajnos neki az nem jó, mert programja van. Erre – a tesztelés tipikus mondata – “És ha a jövő héten költöznék?”. Tehát elkezdi módosítani a saját időpontját. Mondhat ilyet is – “Majd még újra rákérdezek, hogy tudsz-e mégis segíteni.”. Ez is tesztelés. Ha bármelyikre egyetértően reagálunk, akkor tudni fogja a másik fél, hogy rugalmasak a határaink, tehát lehet tovább próbálkozni.

A határok tesztelésének egyik legfontosabb védekező mechanizmusa, ha világosan fogalmazol.

Például:

• “Amikor nem tiszteled a határaimat, akkor úgy érzem…” Aztán ezt erősítsük meg.

Fontos a teszteléssel kapcsolatban, hogy jelezzük a másik felé, hogy észrevettük hogy éppen tesztel minket. Akár mondhatjuk ezt is: “A határaimat teszteled éppen.”

3. Figyelmen kívül hagyják a határokat

Amikor az emberek figyelmen kívül hagyják a határokat és úgy tesznek, mint ha meg sem hallották volna, ez tulajdonképpen maga a passzív agresszió. Amikor valaki nem válaszol, ügyet sem vet a kérésre és ez előbb-utóbb bennünk neheztelést fog keletkeztetni.

A költözéses példát folytatva tehát az illető mondta, hogy nem tud segíteni a költözésben. Mondjuk három nappal később felhívja a barátja és megkérdezi tőle – “Mikor tudsz átjönni a hétvégén, hogy segíts a költözésben?” (tehát úgy csinál, mintha nem hallotta volna meg, hogy mit mondott az illető). Erre a legasszertívabb válasz – “Már említettem három nappal ezelőtt, hogy nem tudok segíteni.” Ha túlságosan fél valaki, hogy megerősítse azt, amit mondott, akkor valószínűleg hajlani fog és végül elmegy segíteni.

Összességében a határok figyelmen kívül hagyása tehát azt jelenti, hogy a másik fél azt csinál amit akar, annak ellenére, hogy mi elmondtuk neki, hogy mi mit szeretnénk. És még úgy is viselkedik időnként, mintha félreértette volna amit mondtunk.

Erre egyetlen módszer ami segít, a megerősítés. Kérd, hogy a másik fél ismételje el, amit mondtál! Amikor észreveszed, hogy ügyet sem vet a határaidra, azonnal reagáld le! Ugyanis ha ezt nem teszed, a határ gyakorlatilag megszűnik.

4. Az okait keresik és megkérdőjelezik a határokat

Mivel korábban más fajta viselkedést mutattál és elfogadtál olyan viselkedési mintákat, amiket most már nem fogadsz el, az emberek elkezdik kérdezgetni és elhitetni veled, hogy problémás az, amit Te most teszel.

A költözéses példánál maradva ilyeneket kérdezhet a barát, aki a segítséget kérte:

• “Miért ne tudnál segíteni nekem? Én segítenék neked, ha te költöznél.”

Ugye ezekre a kérdésekre azért is nehéz reagálni, mert automatikusan mentegetőzni szeretnénk és bocsánatot kérni. Igen ám, csak valójában ha mögé nézünk, akkor ezekben a számonkérésen túl némi manipuláció is megtalálható. Ha magadra figyelsz, akkor nincs szükség mentegetőzésre. Nyilván az emberek kutatni fogják a változásod okát, de ez teljesen rendben van.

Ilyenkor úgy a legjobb reagálni, hogy elmondod nekik, hogy már másképp látod a dolgokat és az eddigi felállás részedről megváltozott. A megkérdőjelezésre és magyarázatkérésekre a reakció ami téged szolgált, vagyis a legjobb amit tehetsz, hogy ne magyarázkodj! Röviden válaszolj.

Például:

• “Ez az egészséges számomra.”
• “Nekem így a jó.”

Ha hosszabban kezdesz el válaszolni, akkor azt fogod észrevenni, hogy gyakorlatilag tárgyalásokat folytatsz.

5. Védekező pozíciót vesznek fel

Általában akkor veszik fel a védekező pozíciót az emberek, ha úgy érzik, hogy fenyegetve vannak, vagyis hogy megtámadták őket. Ha világosan fogalmazunk, mérsékelhetjük ezt a reakciót.

Ugyanakkor jó ha tisztában vagyunk vele, hogy vannak olyanok, akik mindenféleképpen védekezéssel fognak reagálni függetlenül attól, hogy hogyan mondtuk el nekik az elvárásainkat, vágyainkat. Amikor ők védekeznek az egész problémát a Te nyakadba fogják varrni, mert nem akarják hogy ők legyenek a hibásak érte. Ide kapcsolódóan fontos tudni, hogy az egészséges kapcsolatok nem egyoldalúak. Mindkét fél igényeit figyelembe veszik egyforma fontossággal.

Tehát ilyenkor, amikor valaki védekező pozíciót vesz vel, kiforgatja a kérésed és ő kezd el kérni tőled valamit. Megmagyarázza, hogy ő mit miért tesz, azzal fog vádolni, hogy Te megtámadtad őt, felhoz valamit a múltból amit tettél és ahhoz fogja viszonyítani a mostani kérésed.

Nagyon nehéz az ilyen típusú emberekkel egyáltalán kommunikálni is. Hogyha választani kellene az összes kommunikációs típus közül, ami a határszabással kapcsolatban van, akkor talán ez a legnehezebb. Itt az illető kimondottan agresszívan, támadóan – természetesen védekezésből támadóan – közelít feléd.

Mi mégis a megoldás?

• Mindig magadról beszélj és ne róla!
• Egyes szám első személyben tegyél kijelentéseket!
• Egyszerre egy dologról beszélj!
• Ne hozz szóba régi problémákat, amikor kijelölöd a határaidat és fejezd ki az érzéseidet!
• Az nagyon fontos még, hogy szinte azonnal reagálj, legalábbis rövid időn belül! Ne hagyd, hogy napokon, heteken, vagy hónapokon át mérgesedjen a szituáció.
• Fontos az is, hogy ismerd a másik felet. Ha személyesen nem tudsz vele beszélni, akkor sms-ben, e-mailben, vagy bármilyen módon írd le, amit gondolsz.Az írásos forma abban az esetben javasolt, ha tudod, hogy nem “lehet beszélni” a másik féllel.

Igaz, hogy inkább személyesen jó intézni beszélgetéseket, de vannak emberek, akikkel nagyon nehéz. Ha jól ismered magad és tudod, hogy nem leszel képes vele szemtől szemben kijelölni a határaidat, tedd meg más módon. Még egyszer hangsúlyozva – törekedve a rövid, tiszta, magadról beszélő, érzéseket, gondolatokat közlő, régmúltat nem feszegető beszédmódot.

6. Eltűnnek az életedből

Vannak olyanok, akik magyarázat nélkül köddé válnak (ghosting), eltűnnek az életünkből. Ez nem más, mint a határok kijelölésére adott egészségtelen reakció. Ezt leginkább a passzív-agresszívemberek alkalmazzák.

Ahelyett, hogy megfogalmaznák mit szeretnének, azzal a tettükkel próbálják kifejezni, hogy nem értenek egyet, hogy hogyan éreznek, hogy eltűnnek. Ez a köddé válás bekövetkezhet azonnal, vagy pár nappal később ahogy lezajlik egy interakció. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy egyfajta bűntetés.

A költözős példánál maradva miután az illető megmondta, hogy nem tud segíteni a költözésben, a másik fél részéről előfordulhat, hogy napokig nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzenetekre, úgy csinál, mintha nem is olvasná el az üzeneteket. Tartja a kapcsolatot másokkal, akár a közös barátokkal, de Veled nem. Ez mind-mind arról szól, hogy ő valójában megsértődött, csak ezt nem meri kifejezni.

Hogyan védekezzünk az ellen, ha valaki eltűnik az életünkből?

Akár úgy, hogy küldünk neki egy világosan megfogalmazott üzenetet neki arról, hogy mit vettünk észre. Erre általában válaszolni szoktak az emberek, mert nem akarnak dühösnek tűnni, amikor pedig nagyon is azok.

Kifejezhetjük azt hogy érezzük magunkat az eltűnés kapcsán és hogy aggódunk a kapcsolat miatt. Ha valaki erre pár napon belül reagál, egyértelműen érdemes erre megerősíteni, hogy hogy érzed magad ettől az egésztől. Ha nem érkezik válasz erre az üzenetre, gondolj arra, hogy nem rólad szól ez a reakció, hanem róla és arról, hogy ő hogyan értelmezi ezt a helyzetet.

7. Némasággal, csönddel bűntetnek

Ez kevésbé szélsőséges, mint az eltűnés, de azért ugyanolyan fájdalmas tud lenni. Szintén a passzív-agresszív emberekre jellemző. Ez is egy büntetésként szolgál azért, arra válaszként, hogy megpróbáltál határokat szabni.

Távolságtartást fogsz észlelni a másik részéről, mert el merted mondani az igényeidet. Hogyha megpróbálsz vele beszélni, akkor rövid, kurta válaszokat fogsz kapni, vagy lehet, hogy csak egy igent, vagy egy nemet.

Ettől a büntetéstől nagyon magányosnak lehet érezni magunkat és nagyon fájdalmas, akár gyerekkori emlékeket is fel tud idézni, mert gyakran azokkal az emberekkel fordul elő, akiket gyerekkorukban is büntettek csönddel.

Akár napokig és hetekig is eltarthat, hogy nem szól hozzá az illető, vagy rövid válaszokat ad a kérdésekre, amit már említettünk az előbb is.

A csönddel való büntetésre lehet így fogalmazni:

• “Beszélhetünk arról, amit az előbb neked mondtam?” 

Világosan érdemes kimondani, mit tartunk problémásnak. Kérdőjelezzük meg a másik viselkedését. Esetleg adjunk visszajelzést arról, hogy mi az oka annak, hogy miért jelöltük ki a határainkat.

8. Elfogadják

Az elfogadás azt jelenti, hogy az egészséges reakciót a kijelölt határokra a másik fél is teljesen jól reagálja le és a kapcsolat továbbra is jól működik, kölcsönös.

A költözéses példánál maradva – “Köszönöm, hogy szóltál hogy nem érsz rá nekem segíteni költözni. Keresek valaki mást. Ettől független ha lesz időd, majd a beköltöző bulira nagyon szívesen látlak.”

Amikor egészségtelen reakcióval találkozunk, az annak a jele, hogy már rég ki kellett volna jelölnünk a határokat, a kapcsolatot pedig újra kell értékelnünk, hogy valyon nekünk való-e, az igényeinket kielégíti-e, figyel-e ránk ez a kapcsolat és a szükségleteinket szintén kielégíti-e. 

Újra kijelölni a határokat 

A határok kijelölése a legtöbb kapcsolati problémára megoldást tud jelenteni. Mindkét fél részt vesz benne és idővel kölcsönösen tisztelik majd egymás határait. Természetesen a határaink idővel fejlődhetnek és tágulhatnak. Ugyanúgy, ahogy az igényeink és a szükségleteink is változnak az életben.

Ez azt is jelenti egyúttal, hogy egy-egy kapcsolati formánkban érdemes időről-időre – ahogyan változunk, fejlődünk személyiségileg is – átgondolni, átbeszélni, újra kijelölni a határokat, határvonalakat. Ez természetes folyamata minden kapcsolatnak.

Ha példával szeretnék élni, egy párkapcsolatnál a nagy szerelem időszakában sokkal közelebb vannak a határok, mint később. Aztán egy gyermeknevelésben is, amikor az anya a megszületett gyermekével nagyon közel van egymáshoz, aztán idővel szépen, lassan ahogy nő, cseperedik a gyermek, a határok szintén változnak. Merthogy a köztük lévő távolság is változni fog.

Ezeket érdemes figyelembe venni az életünk folyamán és nem megrögzülve ragaszkodni egy-egy helyzetben már korábban kialakított határhoz. A rugalmasság az mindig segít és az empátia, a másikra való odafigyelés pedig a saját igényeinket is hozzátéve harmonikus kapcsolatokat eredményez.

Nézzük meg, hogy mely területeken van szükségünk jellemzően a határok kijelölésére

1. Család

A határok kijelölése és megtartása a legnehezebb a családi viszonylatokban. Különösen a szülő-gyermek viszonyban. Nagyon sokszor a felnőttek összezavarodnak, például amikor idősödni kezdenek a szüleik, hogy akkor most tulajdonképpen itt ki a szülő és ki a gyerek, hol vannak a határok, ki mondja meg a másiknak, hogy mit csináljon.

Ez tipikus példája annak, amikor megváltozik az élethelyzet, már nem ugyanaz van, mint korábban. Ez persze sok más folyamattal is együtt jár, nem is beszélve arról, ha betegek lesznek valaki szülei.

Mint családállító, én a Hellingeri tézist szeretném ehhez hozzátenni, amit jómagam is helyesnek tartok, miszerint az a lényeg ebben a viszonylatban, amikor a szüleink már nem az eredeti felállás szerint élik az életüket, hogy a lelkünkben megőrizzük azt a tiszteletet feléjük és tudjuk azt, hogy ők a NAGY és mi a kicsik, még akkor is, ha most segítségre szorulnak egy helyzetben.

Egy kicsi gyerek is szabhat határokat

A gyerekeknél már nagyon korán felborulhat a rend. A szülőknek is tisztelniük kellene a gyerekek határait és igényeit. Ez ugyanúgy igaz a fiatalabb korúakra és az idősebb korúakra is. Teljesen rendben tud az lenni, hogy egy kicsi gyerek is szab határokat. Például azt, hogy nem akar húst enni, vagy rosszul érzi magát bizonyos helyzetekben, emberek társaságában, nem szeret átmenni valakikhez. Ez egy természetes dolog, a gyermek is megpróbálja kifejezni azt, ami benne van érzelem egy-egy helyzetben.

Azonban a szülők nagyon sokszor nem tisztelik a gyerekek határait, nem engednek teret nekik. Ezzel pedig azt sem engedik meg, hogy biztonságban érezze magát és elmarad a megerősítés abban a pozitív szokásban, hogy a jövőben is megfogalmazhassa az igényeit. Tehát amikor a szülő is figyelmen kívül hagyja azt, hogy a gyerek is szeretne valamit, mert folyamatosan a saját akaratát érvényesíti, a gyerekek magányosnak, elhanyagoltnak érzik magukat és azt a konzekvenciát fogják levonni, hogy azt amit ők szeretnének, azt nem lehet. Nem tudják érvényesíteni önmagukat. Ennek következménye felnőttként nagy valószínűséggel az lesz, hogy gondjaik lesznek a határok kijelölésével.

A testvéri viszonylatokban is lehetnek ilyen problémák, főleg mikor később már felnőnek a testvérek. Nagyon sokszor az idősebb testvértől várnak el a szülők egy bizonyos viselkedési módot, például azt, hogy vigyázzanak a kisebb testvérre, vagy gardírozzák őt. Ám erre a szerepre, amikor már a kisebb is elért egy bizonyos életkort és önállósodott, nem is lenne tovább szükség. Azonban ez a helyzet még később is fennállhat felnőttkorukban is, mert hozzászoktak ehhez a viszonyuláshoz.

2. Munka

Nagyon sokan, az eredetileg a munkaszerződésükben aláírt óraszámon túl dolgoznak. Ez főleg Magyarországon jellemző. Az egész leginkább abból fakad, hogy az alkalmazottban van egy félelem és szivacsosak a határai. Ez azt jelenti konkrét példával, hogy a főnökkel, a munkatársakkal és az idővel szemben sem érvényesítik önmagukat a munkavállalók. Pedig az egészséges felnőtt üzemmódhoz tartozik, hogy valaki a munka és a magánélet közötti egészséges összhangot be tudja állítani. Hogy valaki tudjon pihenni és szeresse a szabadidejét, ne pedig munkaalkoholizmusba meneküljön a lelki gondjai elől.

Ha valaki nem képes otthagyni a munkát, ha valahol alkalmazott, vagy akár vállalkozó, nem tud kikapcsolni nyaraláskor, felállni és hazamenni egy adott időpontban, akkor nincs tekintettel a saját határaira, amiért a saját boldogságával fog fizetni és hogyha családja is van, akkor a családja jólétével is fizethet.

3. Párkapcsolat

Az elején, amikor még valakivel randevúzgatunk, nagyon sokszor üti fel a fejét a határprobléma, hiszen vágyunk az összeolvadásra, a minél több együttlétre. Nehéz időnként ezt teljesíteni és lehet, hogy olyat is ígérünk, amit nem sikerül megtartani.

Ez teljesen rendben van, viszont érdemes ilyenkor kimondani, hogy már nem tudunk annyit üzenetezni, vagy találkozni, mert akár élethelyzet változás történt. Nagyon sokszor még az eredeti felállás szerint szeretnék a párkapcsolat tagjai folytatni a kapcsolatukat miközben már a körülményeik rég megváltoztak és magának a kapcsolatnak a dinamikája sem ugyanaz, hiszen egy párkapcsolatban újraéljük gyakorlatilag az anya-gyermek viszonyt a kezdetétől, csak kicsit gyorsabb fázisokban. Tehát természetes dolog, hogy a korai szimbiózis után elkezdődik egy szétválás és különböző helyzetek alakulnak ki ebből.

Ahogy egy hosszú távú kapcsolat változik, fejlődik, érdemes újra igazítani a határokat. Ez különösen igaz a mérföldkövekre, hiszen a nagy átalakulások idején, mint az összeköltözés, házasságkötés, gyermekvállalás, egy-egy új helyzet alakul ki. Egyáltalán nem várható el a korábbi határrendszer fenntartása.

4. Barátságok

A barátok tulajdonképpen a választott családunk. Az a jó baráti kapcsolat, ami könnyedséget, otthonosságot, támogatást és derűt hoz az életedbe. Ami drámát, vagy feszültséget okoz, abban nem érdemes hosszú távon benne lenni. 

Van egy olyan fogalom is, hogy mérgező barátság. Nagyon sok mérgező barátságról lehet hallani és ezek leginkább amiatt aposztrofálódtak így, mert nagyon sok cserbenhagyással, egyoldalúsággal, bűntudattal terheltek.

Itt is nagyon igaz az, hogy az egészségtelen határok okozzák az egészségtelen barátságokat. Azok a barátságok, amelyekben úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk, károsak. Azok a baráti interakciók is, amik gyakran torkollnak veszekedésbe, ugyancsak károsak.

5. Technológia

Azért fontos ezt a témát felhozni, mert manapság a technológia térhódítása nagyon megváltoztatta a hétköznapokat. Ez igaz a felnőttekre és a gyerekekre is, de leginkább a gyermekek közül is, a kamaszokra.

Nagyon sokan számolnak be szorongásról és depresszióról. Sok ügyfelemtől hallok dühkezelési problémákat a fiataloknál, ami egyértelműen összefüggésben van a közösségi média használatával. Ugyanis a közösségi oldalak fokozzák az attól való félelmet, hogy kimaradunk valamiből (Fear of missing out,  vagy FOMO) és automatikusan összehasonlításokra is sarkallnak. Nem is beszélve arról, hogy annyira sok időt töltenek el a fiatalok, de bizony a felnőttek is ezeknek az “üresben” lapozgatásával, ami teljesen más együtt töltött minőségi idővel, vagy akár saját maguk szabadidejében való bármilyen tevékenységgel eltölthetnének, hogy az nagyon káros.

Nagyon-nagyon fontos itt is meghúzni saját magunknak is a határt és különösen a gyerekeknél is figyelni ezekre a határokra. Ma már nagyon sok olyan applikáció van, amivel pontosan le lehet kérdezni, hogy hány órát töltünk a telefonnal. Nekem például az egyik alkalmazás minden héten kiírja, hogy az adott héten mennyit telefonoztam. Éppen valakivel beszélgettem erről – kicsit kritikusan említve magam – hogy az egyik napra kijött öt óra hossza. Meglepődtem, hogy mi volt ez az öt óra hossza, aztán a kielemzésből rájöttem, hogy a nagy része zenehallgatás volt és néha olyan is, hogy filmet indítottam a telefonról. Tehát gyakorlatilag amit eltöltöttem effektív azzal, hogy a telefon képernyőjét bámultam, vagy onnan intéztem valamit, az mindösszesen másfél óra volt egy héten. Én még ezt is kritikával illettem, majd beszélgetőtársam említette, hogy egy kamasznak – már majdnem felnőtt kamasznak – a telefonján szintén volt egy ilyen funkció, amin meg lehetett nézni, hogy hány órát nézte a képernyőt és több mint negyven óra volt kiírva az adott hétre.

A 40 óra az gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy munkahelyen töltött átlagos munkaidő. Tehát a mai gyerekek, ha nincsenek szabályozva, egy egész munkaidőnyi időt képesek telefonozással tölteni. Ez nagyon káros, nagyon tompító, rendkívül butító és a személyiségfejlődést teljes mértékben rongálja.

6. Hűtlenség

Azt lehet látni, hogy a hűtlenség emelkedő tendenciát mutat az elmúlt években. Ehhez hozzájárul nagyban a párkeresős alkalmazások elterjedése és a közösségi média nem megfelelő használata.

Nagyon sok olyan beszámolót hallok, amikor kiderül, hogy valakik nem csak hogy párkapcsolatban, hanem házasságban vannak és az egyik vagy a másik fél, vagy akár mindkét fél közben ismerkedős oldalon, álnéven – de valaki még csak nem is álnéven – fent van.

Ezeknek az elterjedésével és térhódításával az emberek már egyre kevésbé akarnak küzdeni egy kapcsolatért. Egyre kevésbé akarnak megtartani valakit és egyre kevésbé hajlandók meglátni azt, hogy a nehézségeknek mindig fejlődési eredménye van és a fejlődés által a kapcsolat egyre-egyre mélyül.

Csakhogy a mai világ arra buzdít a technológia által, hogy lépj tovább, keress újat, ismerkedj, uncsi a régi, a hétköznapok “száraz eseményei” mellett ne tarts ki. Ez teljesen helytelen. Természetesen nem csak a technológia az oka annak, hogy nagyon sok párkapcsolat hűtlen, de erre most nem térnék ki.

Az időre vonatkozó határok

Nagyon sokféle határátlépés van, úgy is mint a fizikai határátlépés, a szexuális határok átlépése, az intellektuális határok témája, az érzelmi határok megsértése, az anyagiakra vonatkozó határok áthágása, az időre vonatkozó határok témája.

Az időre vonatkozó határok azok, amelyeket a leginkább megsértenek az emberek. Valahogy az idővel, különösen a felgyorsult világunkban sok bajlódás van. A következők tartoznak ehhez a témakörhöz.

• Hogyan gazdálkodunk az időnkkel?
• Mennyire és milyen módon engedjük, hogy mások használják az időnket?
• Hogyan kezeljük, ha szívességet kérnek tőlünk?
• Hogyan struktúráljuk a szabadidőnket?

Akinek ezekben a témakörökben problémái vannak, fontos, hogy próbáljanak egyensúlyt teremteni a munkájuk és a magánéletük között, mindamellett hogy törődjenek saját magukkal is és fontossági sorrendben előre helyezzék a saját szükségleteiket.

Ennek az egyik legsúlyosabb módja, amivel nagyon sokszor találkozom az ügyfeleim körében is, hogy lemondanak sokan a saját idejükről is mások javára. Ha nem tudunk valamire időt szentelni, amit különben meg akarunk tenni és fontosabb lenne a saját életünkben, egyrészről feszültek és frusztráltak, idővel pedig egyre dühösebbek leszünk tőle, másrészről pedig ez egyértelműen mutatja azt, hogy nem egészségesek az idővel való határaink.

Az alábbiakban felsorolom, hogy az időre vonatkozóan hogyan sértjük meg a határainkat, illetve mások hogyan csinálják ugyanezt.

Példák arra, hogy hogyan sértjük meg, illetve mások hogyan hágják át az időre vonatkozó határokat

• Sorozatosan hívogatunk valakit, pedig nincs vészhelyzet.
• Elvárjuk, hogy valaki hagyjon ott csapot-papot, hogy nekünk segíthessen.
• Olyan későn telefonálunk, vagy küldünk üzenetet, amikor a másik fél már alszik.
• Arra kérünk másokat, hogy ingyen tegyenek meg helyettünk dolgokat.
• Túl sok feladatot vállalunk magunkra.
• Hosszú beszélgetésekbe merülünk érzelmileg kimerítő emberekkel.
• Olyankor kérünk szívességeket a másiktól, amikor egyértelműen nem érhető el, nem ér rá.
• Megkérünk valakit, hogy túlórázzon, de nem fizetjük ki.
• Olyanoknak teszünk szívességeket, akik nem hajlandók viszonozni.

Nézzünk néhány példát arra, hogyan tarthatod tiszteletben az időre vonatkozó határaidat

• Mielőtt igent mondasz egy kérésre, érdemes megnézned a naptáradat és meggyőződni róla, hogy nem vállalsz-e túl sokat ezzel.
• Ne próbálj bepréselni még egy feladatot, mert utólag frusztrált, majd dühös leszel miatta.
• Ha elfoglalt vagy, hagyd, hogy az üzenetrögzítő fogadja a hívásokat és csak akkor olvasd el a szöveges üzeneteket és e-maileket, ha kényelmesen tudsz is rájuk válaszolni.

Kommunikációban javasolt példák:

• “Nem tudok ma sokáig fennmaradni.”
• “Reggel 9-től délután 5-ig dolgozom, nem tudok napközben csevegni veled.”
• “Ezen a hétvégén nem tudok segíteni.”
• “Adózási kérdésekben segítségedre lehetek, de … forint a díja.”
• “A keddi programodon nem tudok részt venni.”

Fontos a határok egyensúlyban tartása

Összességében azt szeretném átadni ezzel a teszttel és cikkel nektek, hogy mennyire fontos a határok egyensúlyban tartása. A mindennapi kapcsolataink minősége, hangulatunk is nagyban függ ettől. Mind minden Önismereti témában itt is fontos az empátia magunk és mások felé is, valamint az egyensúlyra törekvés. 

Ehhez ajánlom Nektek a témakörben az alábbi könyveket:

• Nedra Glover Tawwab – Énhatárok /Gyakorlati útmutató a saját határaid és az egészséges önbecsülésed visszaállításához./
• Pintér Tamás – Az asszertivitás világa 1-2 kötet

Kellemes önismeretet és feldolgozást kívánok!

Írta: Takács Viktória

Forrás: Nedra Glover Tawwab – Énhatárok